Valami nagy-nagy Sors, Ok, Cél van itt,
Valami nagy-nagy, ős tanulság,
Amely kis népeket tanít.
Ady Endre: Szép magyar sors
A magyar história kiegyezés utáni korszakának rajzát kívánja nyújtani ez a kis kötet. Az adott terjedelem mellett nem vállalkozhat a tárgyalt korszak gazdag eseménytörténetének ismertetésére. Csak az alapvető társadalmi osztályokat és azokat a korszak egészére kiható politikai eseményeket mutatja be, amelyek eligazítanak, s talán felkeltik az olvasó kíváncsiságát alaposabb megismerésükre.
A korszakos fordulópont valójában nem 1867, a kiegyezés esztendeje, hanem 1848. Ekkor ment végbe a polgári forradalom, az elaggott feudalizmus alapintézményeinek eltörlése, a jobbágyparaszti robotmunkára, a személyes alávetettségre alapozott gazdasági rend felszámolása, a polgári alkotmányos államrendszer megteremtése. A reformokért folytatott évtizedes küzdelem (1830-1848) után, 1848 forradalmában dőlt meg a feudalizmus nyolc évszázados uralma Magyarországon. Ekkor született meg az új, jogegyenlőséget ígérő polgári Magyarország, ahol a gazdaság új rendje elvileg lehetővé tette a termelés fokozását – Európa élenjáró országaihoz hasonlóan. De a múltat, a gazdasági elmaradottságot nem lehetett egy csapásra megszüntetni. A társadalom átalakulása hosszú, évtizedes történelmi folyamat. A forradalom hónapjaiban még nem dőlt el, s a forradalom leverése után is hosszú ideig nyitott kérdés maradt, hogy a gazdaság és főként a társadalom fejlődése előtt álló régi és új akadályokat sikerül-e eltávolítani? A siker azon múlt, hogy azok jutnak-e hatalomhoz, akiknek érdeke a fejlődés, vagy azok, akiknek annak fékezése áll érdekében.
A feudalizmus-kapitalizmus egymást váltó termelési rendjének küzdelme 1848-ban végérvényesen eldőlt ugyan a fejlettebb forma, a kapitalizmus javára, de az új polgári viszonyok demokratikus irányú továbbfejlesztése csak megkezdődhetett, kibontakoztatására a cári intervenció miatt már nem kerülhetett sor. 1849-ben a szabadságharcot leverték, a fegyveres küzdelem véget ért. A fejlődés kedvezőbb feltételeinek megvalósítására törekvő politikai küzdelem tovább folytatódott. Csak határköve s nem záróköve volt 1867, a kiegyezés, amely fél évszázadra változtathatatlannak bizonyuló – és korántsem a legkedvezőbb – társadalmi-politikai keretet teremtett a magyar polgári fejlődés számára.
Előadásunkban csak a századfordulóig követjük a politikai eseményeket. Kötetünk a századforduló politikai-művészeti törekvéseinek felvillantásával csupán kitekintést ad, hogy mintegy sejtesse a mindenki által ismert döntő fordulat nem is olyan távoli bekövetkeztét: az egész korszakot lezáró 1918-as esztendő forradalma a demokratikus erők győzelmét hozza meg. Az 1918-ban végrehajtott visszatérés a demokratikus társadalomfejlődés útjához azonban tragikusan megkésettnek bizonyult, ezért győzelme csak átmeneti lehetett. De mindez már egy újabb fejezete a magyar históriának. A kiegyezési korszak 1918-ban véget ért.